L. Menyhért László, művészettörténész, egyetemi tanár: Szarvas állat jeles áldozatával állnak ím elém. Patás állat jeles áldozatával állnak ím elém. (Vogul ének), Gondolatok Bészabó András 1985-ös szolnoki kiállításához kapcsolódóan.
Amikor Bészabó András, az utóbbi években készült műveinek sorát magunk elé idézzük, egy sajátos művészeti ív tárul elénk. Szándékosan kerülném a fejlődés szót, mert úgy gondolom, hogy a fejlődés idegen a művészettől. Bészabó festményei, grafikái, vagy tűzzománcai abba az egyre erőteljesebben kibontakozó művészeti irányzatba Illeszthetők, mellyel kapcsolatban bátran idézhetjük Hamvas Bélát: “Minden művészetben a rendező a fegyelmező és a megfékező mozzanat mellett ott van és megvan az idéző mozzanat. Ez a mágikus művészet.., mely nem fékez, hanem idéz.”
Művészete tehát – mindenféle összehasonlítás nélkül – abba a vonulatban tartozik, melynek tagjai elvetvén az Új szenzibilizmus teljes szubjektivitását, de egyben a neoavantgarde expanzionizmusát is sajátos, a múltat, gyökereinket megidéző művészeti utat járnak be.
Természetesen ez a megidézés, ez az átvétel nem egy az egyben történik. A magyar, az osztják-vogul, vagy éppen a finn-lapp, megint máskor a belső-ázsiai motívumok, (hogy az őskori barlangfestményekről ne is beszéljünk) csak alapélmények Bészabó művészetében.
Alapélmények és továbbgondolandó motívumok ahhoz a XX. századi individuális pszichózishoz, mely mindig gyökeret keres s ezt egyre inkább az őslét gyökereihez visszatérve, véli megtalálni. Falanszter létünk ellenképe Bészabónál a személyessé vált archetípus. Így használja mágikus szimbólumait az általános értelmében, ugyanis nála a kép – hasonlatosan ősi elődeihez – nem csak a vallás-varázslás eszköze és tárgya, hanem egyben írás is, jelek sora. Jelek az utókor számára, melyek nem mindig élnek a XX. századvég ikonográfiai jelzéseivel. Vagy mégis? Lehet, hogy ez az egyik út, mely fölhasználva és továbbgondolva az ősit, visszavezet alapvető létezésünkhöz? És ez egyben a továbblépés a túlélés kulcsa is? Megannyi kérdés.
L. Menyhért László, művészettörténész, egyetemi tanár
Hozzászólás
Még nincs hozzászólás.




Hozzászólás